Terézia Morának, Az Esterházy Irodalmi díj zsűritagjának laudációja

És, íme:
Darvasi László Neandervölgyiek című művével egy olyan alkotás született, ami nem csak szórakoztató, és egy életre esztétikai élményt nyújtó, hanem jó eséllyel befolyásolja azt, hogy hogyan látjuk a 20. század magyar történelmét. Egy kicsit persze olyanok leszünk tőle, mint a szereplői: mintha összevertek volna bennünket.  Dehát nem összevertek bennünket a valóságban is és nemösszevertünk mi is másokat? Bár akadnak ártatlanok, még ha kevesen is. Ők, és azok, akik elég bátrak egy s más jótettre, tartják össze a világot. A 36 igaz ember. Vagy, íróként nem tudok mást gondolni: Igaz emberek és jó szavak, jobb esetben: jó mondatok tartják egybe a világot. Néha csodák is vannak. Kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, mint a csodák általában. Jönnek, nem jönnek, ha jönnek is, nem maradnak. Fölöttünk fú a förtelmes halál, a nők meg szülnek. Néha erőszakból, néha a hatalmas szerelemből. Ebből állunk. A Neandervölgyeiekből megérthetünk valamit a létezésünkből. Vigaszt nyerhetünk, gyászolhatunk. Nem mindegyik ártatlan éli túl, de egy vagy kettő mégis. Valaki mindig megmarad. Legalábbis eddig így volt. Mindenkinek ajánlom: olvassa ezt a regényt. Tart, ameddig tart, nem romlik meg. Úgy kell olvasni, mint ahogy az éveket éljük, egyiket, a másik után.