Művészet
Művészet

Megnyílt az EREKLYE, HAYDNKOPF című kiállítás Tihanyban

Öt kortárs művész reflektált Haydn ellopott koponyájának történetére
Megnyílt az EREKLYE, HAYDNKOPF című kiállítás Tihanyban

Megnyílt a Tihanyi Bencés Apátság és az Esterházy Magyarország Alapítvány közös kiállítása EREKLYE, HAYDNKOPF címmel az Tihanyi Apátság kiállítótermében. A kiállításon Keresztes Zsófia, Keresztesi Botond, Lőrinc Lilla, Borsos János és Szinyova Gergő egy-egy új nézőpontól közelített a krimiszerű történethez. A kiállítás kurátora Zsikla Mónika

A 19. századi amatőr tudósok által ellopott Haydn koponya története szolgált inspirációul az öt kiállító művész számára, akik egy-egy, őket leginkább foglalkoztató mozzanatot megragadva mutatták meg, hogyan tudunk ma kapcsolatba kerülni ezzel a különös történettel. 

Párbeszéd és a lélek felemelése, így tudunk nyitni a világ felé - fogalmazott Mihályi Jeromos, az apátság perjele, aki méltatta az alapítványt és a művészeket. Azt mondta, keresztény, magyar és európai értékeikkel szólítják meg a hozzájuk érkező embereket, majd beszélt a látogatók előtt oly népszerű barokk templomról, az állandó kiállításról, mely a bencésekről, a magyar történelemről és a kereszténységről szól, valamint a galériáról, mely a párbeszéd helyszíne. Utóbbiban méltatta a most nyíló elgondolkodtató, távlatokat nyújtó kiállítást.

Ottrubay István, az Esterházy Privatstiftung főigazgatója megnyitójában utalt egyebek mellett az apátság ezeréves és az Esterházy család mintegy 400 éves múltjára, majd felidézte a család történetét, a leszármazottak jelenlegi, hagyományőrző ténykedését. 

Vikman Pál, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa komoly- és régizenei projektekért felelős menedzsere a magyar egyháztörténet egyik kiemelkedő helyszínének nevezte az apátságot, ahol ezúttal olyan család nyit kiállítást, mely európai tekintetben is sokat tett a kultúráért, a művészetekért. Beszélt mások mellett Esterházy Pálról, Esterházy Péterről és Joseph Haydn osztrák zeneszerzőről, valamint régi korok és a jelen kapcsolatairól. – Sok minden változik, a divat, a trend percekig él, a klasszikus művészetek és az általuk képviselt őszinteség viszont állandó, ezért fontos, hogy utóbbiakat megismerjék a fiatalok. A művészet oázis, hiteles. Ha Isten dicsőségére alkotunk, legyen az világi vagy egyházi, akkor leszünk őszinték, és az örökkévalóságnak szólunk, vélekedett, majd a kiállítás apropóján utalt a múlt és jelen kapcsolatára, mely a VEB 2023 EKF programjaiban is kiemelten fontos. 

A tárlatot méltatta Zsikla Mónika, a Q Contemporary Múzeum főkurátora, a tihanyi kiállítás kurátora. Beszédében " világi szerzeteseknek" hasonlította a kiállító kortárs művészeket.

Az alkotók és műveik

Az idei Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítását jegyző Keresztes Zsófia egy mozaikszoborral készült a felkérésre., melyet a tolvajok által koporsóban hagyott és a fej nélkül funkcióját vesztett paróka inspirált. Az embernagyságúra méretezett rizsporos, szalagos paróka szobra egyszerre jeleníti meg számunkra a hiányt és a nagy zeneszerző szellemét, miközben a játékosság mellett a tolvajokat megidéző, ránk leskelődő rajzfilmszerű szemek miatt kicsit nyugtalítóvá, elgondolkodtatóvá is válik a kompozíció.

Keresztesi Botondot a történet krimi jellege ihlette meg. Két darabból álló minisorozatán korok és idősíkok keverednek. Olyan érzésünk van, mintha időkapuk előtt állnánk, melyeken át egy a rokokót a frankensteinivel ötvöző világba nyernénk bepillantást. A múltat és jelent megidéző tárgyak különös összekapcsolódása alkotja azt az időkaput, keretet, melynek középpontjában egy torzított koponya képe örvénylik. Ez a motívum egyszerre főhajtás Haydn és Holbein előtt, és rávilágít a dolgok körforgására, ahol végső soron nem hal meg semmi, csak egyik állapotból a másikba lendül tovább.

Szinyova Gergő is két egymással összefüggő munkával jelenik meg a kiállításon. A két festmény egyenként is 2-2 darabból áll, utalva az emberi személyiség és az élet összetettségére. A fekvő koponyát és arcot megjelenítő művek színei és formái és saját szimbólumrendszerei szabad asszociációkra adnak alkalmat és tovább tágítják az értelmezési lehetőségeket. A fő motívumok fekvő helyzete nemcsak a két képet hozza egymással kapcsolatba, hanem a szintén ebben a térben kiállított bronz Haydn büszttel is összefüggést teremt.

Ez a műtárgy az Esterházy-kincstárból származik és fekvő helyzetben, vitrinben bemutatott tárgyként, kvázi ereklyeként jelenik meg. A megszokottól eltérő bemutatása, pozíciója rendezi egységbe Szinyova Gergő képeivel sőt az unortodox elhelyezés által az egész kiállítás témáját is magába sűríti. Úgy válik központi momentumává a kiállításnak, hogy közben nem nyomja el a kortárs műveket, hanem párbeszédbe lép velük.

 A Borsos Lőrinc néven alkotó páros – Lőrinc Lilla és Borsos János ezúttal önálló alkotásokkal jelennek meg. Borsos Jánost az ellopott koponya történetének egy különös szála ragadta meg. A tolvajok leleplezésük után az eredeti Haydn koponya helyett egy fiatal férfi koponyájának átadásával próbálták elkerülni az igazi koponya visszaszolgáltatását. Mivel először nem derült ki a csalás, ezért ennek a fiatal férfinak a koponyáját helyezték vissza a koporsóba. Ennek a férfinek a története ihlette meg Borsos Jánost. „Egyik este elmentem a budapesti Kripta nevű szórakozóhelyre, majd az ott bulizó fiatalok között elkezdtem rajzolni. Pár percel később körém gyűltek néhányan, akikkel külön fogalkozva, közösen hoztam létre a munkákat, A/4-es formátumban, színes filctollakkal. Az elkészült képekből válogattam össze az ismeretlen eredetű koponyához tartozó test, azaz az ismeretlen férfi fiktív történtét.

Lőrinc Lilla megközelítését a kisajátítás gesztusa pontosabban a reprezentáció okán történő kihantolhatolás nyugtalanító ténye inspirálta, mely alkotási folyamat végül egy különös ravatalban öltött testet. „A halál, mint olyan, folyamatosan foglalkoztat, nyilván együtt élek vele, de mégis mindig beletörök abba a gondolatba, hogy hogyan válhat egyik pillanatról a másikra az addig annyi végtelen érzelemmé, gondolattá, tulajdonsággá összenövekedett több milliárdnyi sejt életközössége egy kisajátítható tárggyá például.”

Az alkotópáros a történetnek egy másik mozzanatára is reagált, mely némileg rejtett módon jelenik meg a kiállításban. A frenológiai kutatások végkövetleztetése az volt, hogy a zsenik koponyáján létezik egy kitüremkedés, mely azt jelzi, hogy az illető kimelekedő képességekkel rendelkezik egy adott területen. Az elméletet sosem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, a „zsenidudor” léte azonban annyira megmozgatta az alkotók fantizáját, hogy egy külön műtárgyat szenteltek neki, mely a szakralitást és a banalitást ötövő módon iránytja a figyelmet a korabeli áltudományos kutatásra eredményére.

Az elkészült művek bizonyítják, hogy az alkotóknak nemcsak egy ilyen különös témára irányuló felkérésnek sikerült eleget tenniük, de munkáiknak és a kurátori koncepciónak köszönhetően valóban létrejött a párbeszéd a múlt és a jelen között. Reményeink szerint ezzel a kiállítással mi is elősegítettük a kortárs művészet népszerűbbé válását és az alkotókkal való együttgondolkodást. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket a művészeknek és a kurátornak Zsikla Mónikának, és egyúttal szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a kiállítást, mely szeptember 30-ig tekinthető meg a Tihanyi Bencés Apátság kiállítótermében.

A megnyitó alkalomhoz illő muzsikáját Kővári Péter orgonaművész, zenei vezető állította össze, melyen Váradi Helga csembalóművész szép előadással ajándékozta meg a jelenlévőket.

A kiállítást szeptember 30-ig lehet megtekinteni. 

Kapcsolodó galériák