Kurátor - művész párosok
Alapítványunk szívesen támogat olyan projekteket, amelyek hidat építenek tradicionális és kortárs művészeti megközelítésmódok közzé. Az Esterházy Art Dating projektünkben támogatott képzőművészeti kiállítást is ilyeneknek tartjuk. A márciusban lebonyolított „művészeti rapid randi” során 10 kurátor találta meg azt a képzőművészt, akivel párt alkotva az elmúlt két hónapban közösen dolgoztak egy új kiállítás koncepcióján. Hamarosan bemutatják ezeket és kiderül ki lesz a nyertes páros, vagyis kinek segítünk abban, hogy a kiállítása a következő egy év során megvalósuljon.
A projektben a The Space galériával működünk együtt, melynek vezetője, Bérczi Linda hívta fel a figyelmünket arra, hogy mi, kiállításlátogatók általában nem is vesszük észre, mennyire fontos szereplője egy kiállítási koncepció megalkotásának a kurátor, aki nemcsak ismeri a művészt, de képes a műveit a megfelelő kontextusban a látogatók elé tárni. Azért vágtunk bele ebbe a rendhagyó projektbe, hogy fórumot teremtsünk kurátorok és művészek találkozására, és hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtsunk kortárs művészek számára. A Facebookon ízelítőt adunk azokból a miniinterjúkból, melyeket a résztvevő 10 alkotóval és kurátor párjával készítettünk, itt pedig röviden összefoglaljuk nektek, hogyan értékelték a résztvevők ezt a rendhagyó találkozási formát, mennyire találták hasznosnak és eredményesnek azt a szűkre szabott időt, amit a rapid randi nyújtani tudott.
Több kurátor is említette, hogy a hazai művészeti szcéna jellegzetessége, hogy kicsi, így valójában nehéz nem tudni semmit az alkotókról és egymásról. Az előzetesen beadott portfoliók és a találkozások mégis tudtak kellemes meglepetéseket okozni és segítették a kurátorokat a művészek jobb megismerésében. Néhányan azt is említették, hogy több olyan alkotót is megismertek ezáltal, akivel a későbbiekben szívesen dolgoznának együtt. Muladi Brigitta egy csoportos kiállítást is elképzelhetőnek tartott volna, mert több olyan művészt is talált, akik nagyon hasonlóan gondolkodnak, de teljesen más vizuális megközelítést alkalmaznak. Ez egy izgalmas kiállítást ígért, de végül, a kiállítási tér lehetőségeihez igazodva, ő is inkább egy alkotó mellett döntött. Arra is akadt példa, hogy két kurátor ugyanazt a művészt szemelte ki, így a kiválasztás nem várt izgalmakat hozott. Sipos Tünde szerint ez az egyezkedés és érvelés is izgalmas része volt eseménynek, és jó alkalmat kínált a kurátoroknak a közös gondolkodásra.
A művészeket arról is kérdeztük, hogy mennyire adott lehetőséget ez a rövid idő arra, hogy új szempontokat vessenek fel a kurátorok a munkájukkal kapcsolatban.
A legtöbb alkotó azt említette, hogy sok új impulzust, új asszociációkat, megvalósítási ötleteket kapott a kurátoroktól a munkája kapcsán. Ádám Zsófi azt is elárulta, hogy számára nagyon izgalmas volt megtapasztalni, hogyan kapcsolódnak a kurátorok saját történeteikkel és reflexióikkal a munkáihoz. Horváth-Lóczi Judit pedig azt emelte ki, hogy Boros Lilla hatására sokkal szabadabban tudott közelíteni a témájához, mind a mondanivalót, mind a használandó médiumokat tekintve, mint korábban. Juhász Nóra nem egy előre kidolgozott koncepcióval érkezett a randira, hanem kifejezetten az együttműködés lehetősége érdekelte. Talán ezért is találtak egymásra Török Krisztiánnal, aki elmondása szerint azt élvezi a legjobban a kurátori praxisában, ha egy művésszel a nulláról tudnak egy ötletet közösen felépíteni.
Utolsó kérdésünk – melyben azt kérdeztük, hogy létezik-e a szakmai kapcsolatban a „szerelem első látásra” – kicsit megosztóra sikerült. Volt, aki szerint, abszolút, és a jól működő kémia meglapozhat egy jó és tartós munkakapcsolatot. A művész és kurátor ilyenkor tudja igazán erősíteni egymást és érzékletesen kibontani a művészi koncepciót, hiszen a képzőművészeti alkotások nem csupán azért készülnek, hogy elgondolkodtassanak, hanem hogy az érzelmek erejével hassanak. Volt, aki azt mondta, nem erőltetné ezt az analógiát egy szakmai kapcsolatra, de érdekes volt az a megállapítás is, ami szerint véletlenszerűen egymás mellé helyezett emberek ritkán tudnak jól együttműködni, ezért elengedhetetlen a jó dinamika kialakulása a felek között. A konklúzió talán az, hogy kell a szikra, amit a közös érdeklődés, a kapcsolódási pontok váltanak ki, de a fokozatos egymásra hangolódás, a lassú egymás felé lépkedés, a ”munkás” megismerési folyamat is elhozhatja a kívánt végeredményt: egy jó munkakapcsolat, egy műalkotás és egy nagyszerű kiállítás megszületését.
Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, a teljes interjúkat megtaláljátok itt.
