Kollár Árpád, Nád

Mit jelent a nyelv, ha nemcsak beszélünk, de élünk is benne? Kollár Árpád tizenöt év után jelentkezett új, felnőtt olvasókhoz szóló verseskötettel, és a Nád azonnal otthonra talált az Esterházy Irodalmi Díj 2026-os shortlistjén. A kötetben egy olyan sűrű, mégis elementáris nyelvi világot teremt meg a szerző, amely egyszerre idézi a természet nyers erejét és az emberi lélek legmélyebb rétegeit.

A szülőföld körberajzolása (részlet)

Röszkén a Fölszabadulás utcát a kanyar
után lezárja a kerítés. Ha havazik, kivezetek ide,
a zsákutcába, járó motorral figyelem,
hogyan fújja át a lyukakon a havat a szél -
kiszállok, megsimogatom,
hálás vagyok, mert nem engedi át a határon
hozzám azt a másikat, aki voltam.
Ölelem a pengéket és a földikutyákra gondolok,
akiket miatta telepítettek át a szülőföldből
a hazába: a homokból a homokba.

A Nád versei és prózaversei nem magyaráznak, hanem beszippantanak: a táj, az emlékezet és az elmúlás motívumai úgy fonódnak össze, hogy az olvasó szinte érzi a mocsár illatát és a szél zúgását. Súlyos, zenei és könyörtelenül pontos kötet ez, amely megmutatja, hogyan képes a kortárs magyar líra a legősibb félelmeinkről és vágyainkról beszélni.

Ha egyetlen könyvet keres, amely idén tavasszal kizökkenti a hétköznapok ritmusából, a Nád kötelező darab.

A szerzőnek ezúton is gratulálunk a jelöléshez!