Író és közönség

Ignotus, a költő, író és újságíró a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője volt. A modern magyar irodalom legnagyobb hatású szervezője, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a Nyugat nemzedéke világszínvonalra emelte a magyar irodalmat. Az utókor gyorsan megfeledkezett róla, holott majdnem három évtizeden át a modern magyar irodalom harcos kritikusa volt, elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét és Babits Mihály értékeit. Lelkesedett Móricz Zsigmondért, de ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt is. 1910-ben megjelent Kísérletek: cikkek és képek kötetében jelent meg Író és közönség című írása, melynek egy részletét most megosztjuk veletek.

„(…) A művésznek csak egy kötelessége van a közönség iránt: nem törődni a közönséggel. Akkor tiszteli meg, ha nem hajol meg előtte; sem a közönség, sem az állam, sem senki a világon nem diktálhat az írónak, nem szabhatja meg, mit s hogyan írjon, valljon, lásson és érezzen; az irodalom csak á prendre ou á laisser; vagy elfogadom olyanul, amilyen, vagy le kel! mondanom róla. S a Nyugat minden szavának és vállalkozásának második főtörekvése az, hogy úgy írói egymás iránt, mint olvasói az írók iránt 'türelemre szokjanak; hogy ne a maguk gusztusát keressék, hanem az író egyéniségére legyenek kiváncsiak az ő írásaiban, s írók s bírálók és közönség megteremtsék végre nálunk az irodalmi levegőt azzal, hogy elfogadják az irodalmi munkákat olyanokul, amilyenek. Ez a követelés a világért sem pökhendiség; ez maga is alázat és meghajlás; alázatos meghajlás a művészi megváltozhatatlan törvényei előtt. (…).”