Hat szerző, négy évszázad, öt ország fiatal zenészei

Hat szerző, négy évszázad, öt ország fiatal zenészei. A Pannon Ifjúsági Zenekar június 20-án a soproni Evangélikus templomban bizonyította, hogy Bach, Gluck, Haydn, Boccherini, Suk és Pärt muzsikája nem ismer határokat.

Évszázadokon és művészeti korszakokon átívelő zenei utazásban vehettek részt azok a zeneszeretők, akik június 20-án meghallgatták a Pannon Ifjúsági Zenekar soproni kamarazenekari koncertjét. A fiatal muzsikusok épp olyan sokszínű műsort állítottak össze, mint amilyenek ők maguk, hiszen több európai nemzetet és várost képviselnek, Ljubljanától, Budapesten és Eisenstadton át Bécsig. 

Az est programja egy különleges darabbal indult. Arvo Pärt a kortárs komolyzene egyik legjelentősebb és legtöbbet játszott alkotója, akinek a munkássága azért vált ikonikussá, mert teljesen egyedi, felismerhető és mélyen spirituális zenei nyelvezetet teremtett. A néhány perces, mégis mérhetetlen mélységű Silouan's Song című darabot, amelyet az Athosz-hegyi Sziluán atya, a 19–20. századi orosz ortodox szerzetes és misztikus imájára alapozott, 1991-ben írta meg vonószenekarra. Pärt saját tintinnabuli-módszerével — a „harangzúgás" elvével, amelyben minden hang egy akkord természetes rezonanciájából születik — olyan zenét alkotott, amelyben a csend épp annyira fontos, mint a hangok. 

A műsor folytatásában Joseph Haydn D-dúr Divertimentója csendültek fel, melyet az orosz–amerikai csellólegenda, Gregor Piatigorsky dolgozott át 1944-ben csellóra és vonósnégyesre. A szólót az ígéretes fiatal horvát csellista Ana Miculinić játszotta, aki jelenleg a Ljubljanai Zeneakadémián tanul, de már több nemzetközi verseny (Daleki Akordi, Oskar znanja, Rudolf Matz Nemzetközi Verseny) elsődíját magáénak tudhatja, jelenleg pedig a Los Angeles-i USC Thornton Zeneakadémia hallgatója. Az eredeti mű Haydn egykori mecénásának, Esterházy Miklós hercegnek kedvenc hangszerére, a baritonra íródott, a Piatigorsky-átirat ezt az intim, kedélyes zenét szólaltatja meg a cselló hangján. 

Christoph Willibald Gluck Orfeusz és Euridiké című operájának leghíresebb áriája az est egyik érzelmi csúcspontja volt. Gluck, a műfaj nagy megújítója, egyszerre nyúl vissza az operaforma gyökeréhez és nyitja meg az utat a klasszikus opera, Mozart, Wagner és Debussy előtt. Mondhatni, az az alkotó volt, aki a saját korában összekötötte a hagyományt a kortárssal, megszabadítva az operát a barokk virtuozitás öncélúságától, és visszaadva a drámának az elsőbbséget. A „Che farò senza Euridice?" az opera harmadik felvonásában hangzik el: Orfeusz végképp elveszítette Euridiké-t, miután visszanézett rá az alvilágból való visszaútján, és most kétségbeesve kérdezi: mit kezdjen az élettel szerelme nélkül. A mezzoszoprán szólamot Elisabeth Pfeiffer énekelte.

Haydn Az évszakok oratóriumának két szervesen összetartozó tétele Joseph Sohn tolmácsolásában hangzott el. A„Die Mittagssonne brennt jetzt" című darabja – egy rövid tenor recitativo – a tikkasztó déli napsütést festi le szavakban és zenében, hogy aztán átadja helyét a hőség alatt elnehezülő, álomba merülő természet képének, melyet a „Dem Druck erlieget die Natur" kezdetű cavatinában, egy rövid, lírai tenoráriában komponált meg Haydn. Az oratórium 1801-ben született, és Haydn egyik utolsó, nagy lélegzetű alkotása, amely egyszerre derűs és érzékeny természetfestés, szinte búcsú az élet szépségeitől. 

A program a barokk zene felülmúlhatatlan mesterével, Johann Sebastian Bachhal folytatódott. A D-dúr Magnificat hatodik tétele, az „Et misericordia" egy alt-tenor duett, amelyben a hegedűk szelíd kísérete mellett a két szólam az isteni irgalmasságról szól. A szakrális hangvételű mű otthonosan csendült fel a soproni evangélikus templomban, megidézve 1723 karácsonyát, amikor Bach először mutatta be a Magnificatot Lipcsében. A szólisták a német Elisabeth Pfeiffer (alt), a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem hallgatója, a Philharmonia Chor Wien énekese, valamint a szöuli születésű Joseph Sohn (tenor), a Bécsi Zeneművészeti Egyetem hallgatója.

Ezt követi az est talán legsúlyosabb üzenetű darabja volt: Josef Suk Meditáció a cseh Szent Vencel-korálra. A cseh romantika Dvořák tanítványaként és vejeként is számontartott mestere 1914-ben, az első világháború kitörésekor írta ezt a vonósnégyest. Amikor arról értesült, hogy a Bohémiai Vonósnégyesnek is kötelező lesz az osztrák himnusszal nyitni a hangversenyeit, megzenésítette a 12. századig visszanyúló cseh nemzeti éneket, amelynek szövegében ott áll a fohász: „Ne pusztuljon el a mi népünk és utódaink." A meditációs hangvételű, mélyen átlelkesült mű egy eltökélt, mégis szelíd hazafias vallomás.

Luigi Boccherini D-dúr gitárötöse a műsor legszínesebb, legmediteránabb pillanata, egy felszabadult finálé a koncert zárásaként. A 18. században élt olasz szerző évtizedeket töltött Madridban spanyol arisztokraták udvaraiban, és ez a darabja teljesen magába szívta az ibériai napsütést. A záró Fandango-tétel — amelyből az egész mű a nevét kapta — a korabeli spanyol tánc szenvedélyes ritmusát idézi meg, gitár, két hegedű, brácsa és cselló hangszerelésében. A gitárszólamot a koncerten az ukrán Yurii Tiulpin szólaltatta meg, aki olaszországi, magyarországi és ausztriai gitárversenyeken bizonyította tudását. 

A hangversenyt egy nagy tapasztalatú és szerteágazó tudású zenész, Daniel Erazo-Muñoz vezette. A mester Kolumbiában tanulta ki a karmesterséget, Párizsban zeneelméletet és harmóniatant tanult, majd az ausztriai Grazban szerzett zenekar- és kórusvezetői diplomát, ma a bécsi zenei élet egyik elismert alakja. 

Nem véletlen, hogy épp a Pannon Ifjúsági Zenekart vezényli, hiszen egész pályáját végig kíséri a fiatalok képzése, motiválása, a velük való közös muzsikálás. Az öt ország fiatal zenészeiből álló együttest 2015-ben Andreas Richter alapította Burgenlandban az „ARTist & interCULTURAL Development Program” keretében. A Katarina Budimaier vezette projektcsapat az „ÖSSZHANG – Az európai ifjúsági zenekar békeprojektje” név alatt Szlovákia, Magyarország, Románia, Horvátország és Ausztria zeneakadémiáin tanuló muzsikusokat gyűjt egybe és nyújt segítséget művészeti-zenei továbbképzésükhöz, kulturális önazonosságuk és személyiségük fejlődéséhez. Az alapítványunk támogatásával megvalósult esten az egyébként 161 tagot számláló zenekar nem nagyzenekari formációban, hanem kisebb kamaraegyüttesekben lépett a közönség elé.

Az est programja volt:

Arvo Pärt: Silouan´s Song vonósnégyesre

Zenei vezető: Daniel Erazo-Muñoz   

Joseph Haydn: Divertimento csellóra és vonósnégyesre (Gregor Piatigorsky átirata)   

Szólista: Ana Miculinić csellón  

Christoph W. Gluck: Che farò senza Euridice. Ária az Orfeusz és Euridiké című operából 

Szólista: Elisabeth Pfeiffer, mezzoszoprán

Joseph Haydn: „Die Mittagssonne brennt jetzt” recitativo és „Dem Druck erlieget die Natur” ária 

Szólista: Joseph Sohn, tenor   

Johann Sebastian Bach: Magnificat -  6. tétel: Et misericordia 

Szólisták: Elisabeth Pfeiffer, mezzoszoprán és Joseph Sohn, tenor   

Josef Suk: Meditáció az ó-cseh Szent Vencel korálról, vonósnégyesre, op. 35a   

Luigi Boccherini: D-dúr Fandangó, gitárötös gitárra, két hegedűre, brácsára és csellóra   

Szólista: Yurii Tiulpin gitáron  

Zenei vezető: Daniel Erazo-Muñoz

Projektvezető: Katarina Budimaier 

Koncertmester: Lucia Lyon

Szólisták: 

Ana Miculinić, cselló 

Yurii Tiulpin, gitár  

Elisabeth Pfeiffer, mezzoszoprán 

Joseph Sohn, tenor

A zenekar tagjai: 

Lucia Lyon (koncertmester), hegedű

Alona Yefimenko, hegedű

Adela Žganec, hegedű

Michael Alves, hegedű

Eva Barčot, hegedű

Ariana Škrinjar, hegedű 

Chien-Ai Chen, brácsa

Horváth Boglárka, brácsa

Marija Lalović, brácsa

Fabio Jurić, cselló 

Timna Pfeifer, cselló

Zsolnai-Tóth Attila, nagybőgő