Gondolkodó emberré nevelés- interjú Diószegi Endrével

Az olvasás olyan intellektuális és emocionális folyamat, amire mindig szüksége lesz az embernek. A mesterséges intelligencia térhódítása valóban figyelemre méltó, de nem fogja helyettesíteni az olvasósnak a szöveggel való bensőséges viszonyát” – véli az Esterházy Irodalmi Edukációs Program szakmai vezetője, Diószegi Endre magyartanár. Az Esterházy Irodalmi Díj shortlistes műveihez készült tananyagok két fontos célt is szolgálnak: a kortárs irodalom népszerűsítését és az olvasóvá nevelés támogatását. Diószegi Endrét kérdeztük mesterséges intelligenciáról, kortárs irodalomról – és hogy milyen szerep jut ezeknek a magyarórán.

 A kortárs irodalom kulcsszerepe vitathatatlan az olvasóvá nevelésben. Kezdésként tisztítsuk ki a fogalmakat: mit jelent a kortárs? Kiváló javaslatokat, ötleteket lehet találni például Esterházy Péter műveinek feldolgozásához, de kortárs-e a középiskolai diákoknak az az alkotó, aki lassan egy évtizede nincs köztünk?

Bizony az! Nekem különösen, hisz személyesen is ismertem. De hát én már több mint hatvanszor éltem meg a krumplikapálást, ahogy Petőfi mondjaJ Ha azonban az érettségiző diákok számára kapható feladatok felől nézzük, akkor Esterházy Péter ugyan kortárs szerző, de a Termelési-regény vagy a Fuharosok már nem fér bele a megállapított idősávba. Az érettségi vizsga évétől számított elmúlt 30 évben született vagy megjelent mű számít kortárs alkotásnak. 2025-ben A szív segédigéi még kortárs szöveg volt, 2026-ban már nemJ Szerencsére a középiskolai irodalomtanítás, és persze a tanárok is, nemcsak az érettségit tekintik célnak, hanem az olvasóvá, a világ megismerőjévé válást is, és egyfajta műveltségi szint átadásra törekszenek. Így a kortárs irodalom szerzői és művei közti válogatásnak csak az egyik szempontja az érettségi vizsga idősávja, a másik az alkotások üzenete, színvonala, az aktuális trendekhez igazodás, vagy épp azoktól való eltérés oka és módja. Lényegében a 20. század második felében született műveket bátran lehet kortárs műveknek tekinteni.    

Feladata-e az iskolai magyartanárnak az olvasóvá nevelés? És csak az ő feladata-e?

Igen, ez fontos feladata. Azonban szent feladata az érdeklődővé, kíváncsivá, értelmiségivé, gondolkodó emberré nevelés – ennek pedig eszköze az olvasóvá válás. Ezért a tanmenetek összeállításában érdemes figyelni a korosztályok olvasási képességeire és lehetőségeire. Ám olvasni minden más tárgyból is szükséges, így más tantárgyakat tanító kollégáinknak is bizonyára fontos az olvasóvá nevelés. 

 Egy kiemelkedő irodalmi alkotásokat elismerő kezdeményezés, mint sok más mellett az Esterházy Irodalmi Díj is, hogyan segítheti az irodalomoktatást, olvasóvá nevelést?

A kortárs irodalmi díjak jelentősége óriási, hiszen akár egy addig ismeretlen szerző, pl. egy elsőkönyves szerző is bekerülhet a közbeszédbe. A megjelenő ismertetők, kritikák vagy épp az Esterházy Irodalmi Díjhoz kapcsolódó tanítási segédletek kollégáink munkáját is segítik, ugyanakkor minden papír alapú vagy netes megjelenésnek, egy-egy szöveggel kapcsolatos hírnek szerepe van abban, hogy a szövegek eljussanak az olvasókhoz, vagy bekerüljenek egy-egy osztály, tanulócsoport óratervébe.    

 Az Esterházy Irodalmi Díj shortlistjén karcsú verseskötettől az 1600 oldalas regényig találunk könyveket. Hogy látjátok: a szöveg hosszúsága meghatározza, hogy iskolai feldolgozásra alkalmas-e egy irodalmi mű? Egyáltalán: mi alapján választ egy magyartanár szöveget az órára?

A szövegek hosszúsága természetesen meghatározza a szövegválasztást, hiszen a diákok terhelhetősége befolyásolja, hogy mit mikorra lehet olvasott szövegnek tekinteni, mikor és hogyan lehet róla egy órán beszélni. Az idei nyertes, Darvasi regénye 1680 oldal. Ha valaki komolyan akar foglalkozni ezzel a több szempontból is kiváló regénnyel, akkor megfelelő mennyiségű időt kell biztosítani az olvasásra a diákoknak. De az sem ördögtől való megoldás, ha a hosszú regény egy-egy fejezete kerül terítékre a foglalkozáson, bízva abban, hogy a részlet majd arra sarkallja az olvasót, hogy amikor elérkezik az idő, akkor le tudja venni a polcról a könyvet. Kortárs szövegeket sokféle okból választhatunk, egyrészt ha van valamiféle aktualitása, épp akkor és épp azért kell bevinni az órára, másrészt a kortárs szövegek sorából is kiemelkedik egy-egy szuper regény, novella vagy verseskötet, dráma. Ezekkel is érdemes foglalkozni, ha kellően nyitott az osztály vagy a csoport. A díjak általában kiemelik a szöveget a kortárs irodalom tengerébőlJ.         

 Évtizedek óta temetjük a Gutenberg-galaxist, de a mesterséges intelligencia korszakával talán még közelebb kerültünk a végéhez. Hogy látjátok tanárként, mit hoz a közeljövő, milyen kihívásokra kell felkészíteni a diákokat az iskolában, a magyarórán? 

Gutenberg-galaxis – Lumiére-galaxis – Neumann-galaxis. Ezekkel a fogalmakkal is jelölhetjük a korszakokat, kulturális egységeket. Az olvasás mindig megmarad, nem ment ki a divatból, nem is fog kimenni. Az olvasás olyan intellektuális és emocionális folyamat, amire mindig szüksége lesz az embernek. A mesterséges intelligencia térhódítása valóban figyelemre méltó, de nem fogja helyettesíteni az olvasósnak a szöveggel való bensőséges viszonyát. Az iskolai oktatásban várhatóan fel lehet és kell használni a mesterséges intelligencia biztosította lehetőségeket. Például a műveltségi adatbázisok létrehozásához nagyon jól használható már most is. Igaz, arra is képes, hogy megírjon egy elemzést, dolgozatot a diák helyett, ami valljuk meg, nem segíti sem a diákot, sem az őt tanító tanárt. Ez morális kérdés. Ám a tanulási folyamat eddig is nagyjából úgy működött, hogy az órai beszélgetések, a tankönyvek és egyéb a szöveggel kapcsolatos írások ismeretanyagából állította össze a felelettervét, dolgozatát a diák. A lényeges különbség az, hogy eddig a diák választása és szövegszerkesztése eredményezte a dolgozatot, személyiségén átszűrte az információkat. Ha azonban az AI/MI csupán a feladatot kapja meg, és a diák semmit nem tesz hozzá, a dolgozat ugyan megszületik, de a tudás nem – ez a valódi probléma. Hiszen nem a tanulási folyamatot segíti, ráadásul az sem garantált, hogy az eredmény szakmailag pontos lesz. Létezik például az „AI hallucináció” jelensége is: kitalál referenciákat, idézeteket, amelyek nem létezők, ha nem tudja valamire a választ, hajlamos kitölteni az üres helyeket odaillőnek tűnő elemekkel. Emiatt a kritikus és reflektív gondolkodás ma talán még fontosabb úgy az iskolában, ahogy a munkaerőpiacon is. Az AI dönteni nem mindig tud, egyelőre, de gondolatébresztő lehet!