Gáspár Máté

A kortárs regénytermés nagyon is alkalmas arra, hogy színpadra kerüljön. Ez elmúlt éveknek ez egyik nagy trendje i, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, hogy a színházcsinálók, akik egyébként is sokat olvasnak, de regényeket is sokat olvasnak, és keresik benne azokat a nagy történeteket, amelyeket a regény valahogy jobban el is tud mondani, mint a kortárs színműíráson keresztüli narratívák.  

Az Esterházy Irodalmi Díj nyertes alkotás az különösképen csábító és egyben elrettentő szerintem egy színházcsinálónak. Hisz egyfelől egy olyan történelmi tablót, olyan történelmi perspektívát vázol föl, egy olyan hatalmas utazásra hív, amit pont a színháznak azt gondolnánk, hogy lehetetlen vagy nehézkes. Közben viszont az a fajta üzenet, ami minden, csak nem didaktikus ebben a műben, amit tanulhatunk magunkról, a magyarságunkról, a történelmünkről érdemes színpadra tenni, mert pont ezáltal lehet közelebb hozni azokhoz, akiket esetleg egy ilyen opusnak az elolvasása elrettent, vagy nincsenek hozzászokva. 

A díjaknak nagyon fontos szerepe van abban, hogy ráirányítsák a figyelmet a legkiválóbb alkotásokra vagy teljesítményekre. Hiszen egy olyan alkotás dömping versenyez a figyelmünkért, és szerencsére tényleg sok a nagyon minőségi irodalmi alkotás és színházi előadás. Sorolhatnám, hogy abban a tájékozódást mindenképpen segíti egy arra alkalmas és szakavatott zsűri rámutat, hogy éppen mi az, amire különösen érdemes figyelni.  

A díjak nagyon fontos visszajelzés, hiszen mindenki, a művészlelkek különösen pozitív visszajelzésekre vágynak., Minden díj ilyen szempontból egy muníció, egy táplálék az önértékeléshez, az alkotókedv fenntartásához, és egy olyanfajta iránytű, akár szakértő, akár laikus közönségnek, ami segít odatalálni a valódi értékekhez.